Multiverzum az agyban: repülő óvodások, az első női égenjáró és ír kvantumfizikus vs. a tündérek

Halihó!

Egy fantasztikus hírrel kezdeném, majd annak kapcsán elmélkednék egy kicsit a címben felsoroltakról.

A hír a következő: úgy néz ki, ha minden jól megy, karácsonyra megjelenhet az előző Aranymosáson részt vett mesekönyvem! Aki nincs képben, itt tud belekukkantani: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/norah-newman-minka-es-a-kalitkaba-zart-eso-1-reszlet-7808.html

Ha őszinte akarok lenni – és természetesen akarok :) – még mindig nem hiszem el. Ez a projekt egy kissé elkapkodott szerelemgyerek volt, és elmondhatatlanul hálás vagyok azért, hogy meglátták benne a lehetőséget, és megadták az átdolgozásához a szükséges segítséget. Nagyon remélem, hogy a történet folytatása még jobban fog sikerülni, és képes leszek hasznosítani mindent, amit ennek a könyvecskének az átdolgozása során tanultam.

Persze sok még a munka addig, míg esetlegesen a boltokba kerülhet. Minden munkafolyamatra nagyon kíváncsi vagyok, minden-minden érdekel, és jobban várom, mint magát a karácsonyt, vagy mint a reggeli kávét egy rövid éjszaka után. És az nagy szó!

Néhány változtatást is eszközölni kell majd, például az írói álnév is lecserélésre kerül. Van már ötletem, de még nem végleges – amint az lesz, feltétlenül megosztom veled! Persze ennek megfelelően a blog és a Facebook oldal is átalakul kissé. Igyekszem majd a korábbi posztokat, tartalmakat átmenteni, hogy ne vesszenek el az eddigiek sem :)

És akkor ezek után, lazán kapcsolódva a mesekönyves témához, kifejteném, mire utaltam a címben.

Miközben kiderült, mi lesz a mesekönyv sorsa, befejeztem egy regényt – a már emlegetett Horgony és masnit –, egy hete pedig belekezdtem a legújabb sztoriba, ami a Nyárvég dala címet viseli. No, meg jó lenne mielőbb nekifogni a mesekönyv folytatásának is!

Hogyan lehetséges ezt kezelni? Hogyan lehetséges különféle zsánerek és célcsoportok között manőverezni?

Miközben a mesekönyvet szerkesztettük, én már nagyban írtam a Horgony és masnit. Eleinte kicsit féltem, hogy majd hatással lesznek egymásra, és emiatt oda nem illő stíluselemek kerülnek egyikből a másikba.

Szerencsére úgy érzem, ezt sikerült elkerülni. Nagyjából elkezdtem úgy tekinteni rá, mint a komódomra. Hülye példának tűnik, mi? :)

Akkor mondom, mégis miért éppen ez. A komódban mást és mást tartok az egyes fiókokban. Ha tudom, hogy pólót akarok, nem fogom kihúzni a zoknis fiókot.

Valahogy így van ez fejben is. Ha mesekönyvet akarok írni, akkor azt a fiókot húzom ki, amiben az ahhoz kapcsolódó élményeket, gondolatokat és ötleteket tárolom. Ha mást, akkor a másik fiókban kotorászok.

De hogy a címben hozott példának is megfeleltessük, ezek tulajdonképpen lehetnek egymásra épülő párhuzamos univerzumok is, amik között féreglyukakon át utazom :)

Mindegyik zsánerben sok még a tanulnivalóm, sőt, a dramaturgia terén különösen van hová fejlődni. Mégis, szeretem azt hinni, hogy ezek a fiók nyitogatások-féreglyukon át való utazások segítik a tanulási folyamatot, a tapasztalatszerzést.

Te mit gondolsz erről? Probléma az, ha egy író szívesen nyúl többféle témához? És ha magad is írsz, te hogyan kezeled ezt?

A jövő héten, egész pontosan előreláthatólag Valentin-napon érkeznek az ígért részletek a Horgony és masniból. Már összegyűjtöttem a kedvenc romantikus pillanataimat, remélem, neked is tetszeni fog!

Addig is, sok ihletet és olvasnivalót!

Üdv,

V.