Lehet ezt még fokozni? Hajrá 2018!

Nos, itt vagyunk. Máris átléptük 2018 küszöbét – én például egy remek kis Guitar Hero party után (kiderült, hogy született rocksztár vagyok, de nem kell megijedni, inkább maradok az írásnál). Bízom benne, hogy mindannyian úgy búcsúztattátok az óévet, ahogy szerettétek volna, azokkal körülvéve, akik boldoggá tesznek.

Miközben ezeket a sorokat írom, az idei első kávémat iszom, és azon tűnődöm, mit kívánjak nektek. Talán legjobb lesz, ha mindazt kívánom, amit én 2017-től kaptam: megvalósult álmokat, békét, boldogságot, hitet a továbbiakhoz, csodás új ismeretségeket, barátságokat és sok, nagyon sok kávét. (A kávé opcionális. Mindenki helyettesítse be, amit szeret :D)

Felmerül azonban a kérdés, ha mindez már megvan, mi jöhet később? Lehet ezt még fokozni?

Lehessen! Hajrá 2018, hiszek benned!

Leírom, mit várok még, hogy egy év múlva ugyanekkor, visszanézve ezt a bejegyzést, megláthassuk majd, vajon ugyanolyan kegyes volt-e hozzánk ez az év, mint az elődje.

Mesefronton egészen jól állok, hiszen Minkáék következő kalandja már elkészült, hamarosan kiderül, követheti-e a polcokra az első részt. És itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy elmondjam: mérhetetlen hála mindenkinek, aki a Minka és a felhőfoltozókat választotta esti meséül a gyerkőcöknek, és még nagyobb köszönet mindazoknak, akik visszajelzést küldtek, és megírták, mennyire aratott tetszést a történet!

Minka-mesékből összesen négyet szeretnék írni (a harmadik mese ötlete is kidolgozás alatt van már), és egy továbbit Szélvész főszereplésével arról, hogyan is szelídítette meg a szeleket.

Regények tekintetében két nagy célt tűztem ki magam elé, bár be kell vallanom, mindkettő szerepelt a múlt évi tervek között is, de végül úgy döntöttem, ezúttal nem kapkodok, igyekszem minél alaposabb munkát végezni.

Az első a Horgony és masni munkacímet viselő regény, ami… nos, zsánerben egyelőre nem tudom hová tenni :D Szeretném, ha minél több steampunk elemet tartalmazna, ezért igyekszem beleásni magam a szerkezetek működésébe, azonban a világ teljesen saját, és nem egy neoviktoriánus jövőben játszódik. Az urban fantasy címkét nem aggatnám rá, hiszen természetfelettit nyomokban sem tartalmaz, kalandregénynek pedig azért nem jó, mert annál sokkal karakterközpontúbb. Úgyhogy meglátjuk majd, mi sül ki belőle, mindenesetre nagyon jól halad, és mióta E/1-es narrációra váltottam, sokkal jobban élvezem az írást. Sőt, nemrég belekerült egy hatalmas csavar, amire magam sem számítottam, de valójában így kézenfekvő. Most felcsigáztalak, ugye? :D Szeretném, ha tavaszra elkészülne, úgyhogy alaposan bele kell húznom!

A második a Nyárvég dala munkacímű regény, ami kvantumfizikával és időutazással vegyíti az ír, kelta mitológiát. Ez a sztori nagyon a szívem csücske, de sajnos még iszonyú sok munka van a kutatással, a különböző idősíkokon zajló szálak kidolgozásával, így ezzel egyelőre annyi az idei terv, hogy elkészüljön a cselekményvázlat, illetve rendelkezésre álljon az összes szükséges anyag az érintett témákban. Persze, ha még az év vége előtt el is tudnám kezdeni az írást, még boldogabb volnék ;)

Ezeket várom magamtól és 2018-tól, remélem, egyikünkben sem kell csalódnom. Közben persze igyekszem tanulni, fejlődni, szóval szorgalmasan forgatom Varga Bea új írástechnikai útmutatóját, A siker tintáját is, és gyakorlásul néha novellatöredékeket, jeleneteket írok.

Ja, és a legfontosabbat majdnem kifelejtettem! Rita (az idei év legfantasztikusabb olvasmányélményének, az Illangóknak a szerzője) épp tegnap osztotta meg velem, hogy azt álmodta, összehoztunk egy közös bestsellert! :D Ezúton is üzenem neki, hogy tessék hallgatni a tudatalattid üzenetére! :D (Imádtam az Illangókat, Rita zseniális karakteralkotásban és humorban, ami számomra a két legfőbb összetevője egy jó könyvnek. Szóval igazából számomra lenne álomszerű vele dolgozni :D)

Szóval kérlek, szorítsatok nekem, hogy a fentiek mind megvalósulhassanak, én pedig szorítok nektek, hogy minél több jó könyvhöz, boldogsághoz és csodához jussatok idén!

Boldog új évet kívánok!