Ahol azt is megtalálod, amit nem keresel

A könyökötökön jönnek ki a Könyvfesztiválos bejegyzések, ugye? Megígérem, én nem fogom részletezni, hogyan jutottam el a helyszínre, vagy, hogy milyen viszontagságok árán faragtam le a negyvennyolc könyvből álló kívánságlistámat háromra. (Sajnálatos módon, a vonaton nagyjából ennyi a kényelmesen kezelhető mennyiség. Kedves MÁV! Igazán fenntarthatnál egy vagont, vagy legalább csak egy fülkét az új szerzeményeknek. Köszi!)

Inkább elmesélem, milyen érzés volt legelőször. És milyen érzés volt most, egy másik szempontból első alkalommal.

Szóval az első. Pontos dátumot sajnos nem tudok mondani arra, mikor vettem részt először az eseményen. A Facebook okosabb nálam, ő bizonyára emlékszik. Mindössze azt tudom, hogy egyedül voltam, de nem magányosan, mert lenyűgözött a dolog puszta ténye, hogy a könyvmolyok ezeken a napokon összegyűlnek, és együtt ünneplik a könyveket, az olvasást, meg persze egy kicsit egymást. Hogy még mindig itt vagyunk, még mindig olvasunk, és jövőre is itt leszünk, mert könyvmolynak lenni nem hobbi. Életforma. Mint mondjuk a sportolás. Bármelyik testépítő megirigyelhetné, mekkora súllyal a karunkon bírunk körbe-körbe keringeni a standok között, órákon át. Vagy hány órát bírunk kényelmetlen pózba merevedve olvasni. Na, ugye!

Iszonyatos zsúfoltság és meleg uralkodott a termekben, mégis, fantasztikusan éreztem magam. Az emberek próbáltak ugyan közelebb jutni a kiszemelt könyvekhez, de közben figyeltek egymásra. Ha valaki mégis meglökött, rögtön bocsánatot kért, miközben cinkos mosollyal rásandított a kezemben szorongatott szatyrokra.

B épület, felülnézet

Nem ismertem senkit. Tényleg senkit. Se a könyvszakmából, se a többi könyvmoly közül. Csak figyeltem őket, és vigyorogtam, mint egy hülye, miközben azt kérdeztem magamban, azok, akik azt állítják, olvasni nem menő, betették ide egyszer is a lábukat? Biztosan nem, mert ha jártak volna itt, tudnák, hogy milyen sokan vagyunk. És mennyit jelent ez nekünk.

Hát, így történt először. Jobban emlékszem az érzésekre, mint konkrét dolgokra, de azt hiszem, ezzel többet nyertem, mintha az lenne a fejemben, melyik standokat látogattam meg (valószínűleg mindet), és milyen könyveket vásároltam (valószínűleg sokat).

Talán most felmerül a kérdés, hogyan lehetséges egy második-első alkalom. Nos, úgy, hogy most vettem részt először íróként.

Így örülök magamnak

Már feleannyira sem rettegtem, mint a könyvbemutató előtt, és ez minden bizonnyal jó hír, mert esetleg azt jelenti, hogy minden alkalommal könnyebb lesz. Most is ketten ültünk az asztalok mögött, bár ezúttal Lovranits Júlia Villő volt az ügyeletes cinkostárs, akinek a történetei mellett hamar elröppent a dedikálásra szánt egy óra. Ezúton is köszönet mindenkinek, aki péntek délután arra járt és halált megvető bátorsággal megközelített minket, a bizonytalankodóknak pedig üzenem, hogy legközelebb gyertek nyugodtan!

A saját kis kincseimet már pénteken beszereztem, úgyhogy szombaton már csak a hangulatért és a társaságért látogattam ki. Most is megmosolyogtattak a parkban piknikezők, a fa alatt olvasók, a csapatba verődő lelkes könyvmolyok és írópalánták. A B épületben sikerült kisebb útakadályt képeznünk, mikor néhányan összeverődtünk beszélgetni, ezúton is elnézést érte, és csendben megsúgom, kávéval bármikor odébb lehet csalogatni minket.

Az új polclakók

És ahogy az előző bekezdésből is kitűnik, most aztán minden sarkon felbukkant egy-egy ismerős, sőt, azzal is sikerült találkozni egy röpke bemutatkozásra, akivel eddig csupán a neten keresztül értekeztünk. (Integessetek Deminek, mert róla van szó, és mert élőben is szupermenő A gyűrűk urás tetkója!)

Tehát az igazság az, hogy ezúttal már nem hatott az újdonság erejével a dolog, helyette ismerős lett, otthonos és vidám. Meg merném kockáztatni, hogy az utóbbiakat már többre becsülöm. Azt hiszem, öregszem…

Ilyen ez a Könyvfesztivál. Könyvekért mész, de sokkal többet kapsz. Sztorikat, mosolyokat, lelkesedést, hitet. Ez az a hely, ahol azt is megtalálod, amit nem keresel. Úgyhogy ha idén kihagytad, jövőre legyél ott! És ha ott leszel, igyunk együtt kávét, és szerezzünk közösen új emlékeket!