Öt érdekesség a Távol, mint a csillagok című novelláról, amit nem mondtam el a könyvbemutatón…

…mert helyette a fordított pszichológiát gyakoroltam.

De komolyra fordítva a szót, hálásan köszönöm mindenkinek, aki velünk volt fizikailag vagy lélekben ezen a hétvégén, fantasztikusak vagytok! Nektek, és azoknak, akiket még érdekelhet ez a történet, összegyűjtöttem öt érdekességet, hátha így közelebb hozhatom Hozzátok Tillynek és az ő csillagainak a történetét.

1. Összeérő univerzumok – Nagyjából úgy kell ezt elképzelni, mint a Marvel filmes unirverzumában. A fejemben a szereplők ki-be sétálnak egymás életébe, függetlenül attól, hogy a történet reál vagy fantasy, a háttérben mindig ott van valaki, aki már felbukkant vagy felbukkanhat valahol. Ebben a történetben megemlítik az Érints meg-antológiában szereplő főhőseimet, Carlie-t és Étienne-t, illetve felbukkan Tina és Chris egy másik regényötletből, őket hallgatja ki Tilly a sztori elején. Szóval mindig legyetek szemfülesek! Sosem lehet tudni, ki lesz még fontos a későbbiekben…

2. Elfelejtett karácsonyok – A történet egy pontján Tilly elkezd aggódni a memóriája miatt. Azt hiszem, hogy mire emlékszünk, és mit felejtünk el, az emberi agy egy elképesztően érdekes tulajdonsága. Mikor elkezdtem a történetet, próbáltam felidézni gyerekkori karácsonyokat, és mindösszesen egyetlen emléket találtam. Pedig meglehetősen biztos vagyok benne, hogy többször is volt karácsony… Úgy gondoltam, mindazok a dolgok, amiket Tilly „elfelejtett” nem kevésbé fontosak, egyszerűen csak úgy próbálta feldolgozni a megváltozott helyzetet, Gracie elutazását és az Annie-vel való ellentmondásos kapcsolatát, hogy elfojtott egy csomó mindent, mert így könnyebb volt megbirkóznia a hiánnyal és a veszteséggel.

3. Csillagok, csillagok – Szerintem a csillagokhoz való viszonya tökéletesen elmond mindent arról, milyen is Tilly valójában. Távolról, vágyakozva szemléli a szépséges, különleges dolgokat, amikről azt gondolja, sosem érheti el őket. Valahogy így van a testvéreivel is, akiket titkon bálványoz, és azt kívánja, bár hasonlíthatna hozzájuk. Bár határozott és kíváncsi lenne, mint Annie, vagy kedves és figyelmes, mint Gracie.

4. Nomen est omen – Hogy szeretem elnevezni a karaktereket, ezt mindig elmondom, szóval nem titok, itt is alig vártam, hogy nevet adhassak a tesóknak. Szeretem ezeket a kicsit ódivatú, kicsit avíttas angol neveket, és még jobban szeretem azt, milyen kifejezőeket sikerült találni. A Grace, mint név, azt jelenti, jóság és nagylelkűség, a Matilda (ami Tilly valódi keresztneve) jelentése erő, az Annabelle pedig szerető – na, nem a szó romantikus értelmében, hanem mint szerető testvér, például.

5. A „soundtrack” – Egyetlen dal volt, amit hallgattam írás közben, és most már gyanús, hogy tőlem függetlenül Róbert Kati, a kötet szerkesztője is ezt a dalt társította a történethez. Ez egyébként a Begin Again című film egyik betétdala, Keira Knightley énekli, és helyenként akár szövegében is, de hangulatában mindenképpen nagyon passzol a novellához. Íme: https://www.youtube.com/watch?v=ECW_qfrhiw8

Ha elolvastátok a novellát, írjátok meg, mi tetszett, vagy épp nem tetszett benne, melyik tesó volt a kedvencetek, és nyugodtan jöhetnek a tesós sztorik is, ha van olyan élményetek, amit bedobnátok a közösbe.