Könyvhét 2019 - A Végzet-hegyének tüzében…
…éreztük magunkat szombaton, az Ünnepi Könyvhéten, miközben
valójában a Dunakorzón andalogtunk. (Amennyiben andalgásnak lehet nevezni azt,
mikor óriási táskákkal, izzadtan és nyűgösen ugrálsz félre az emberáradat
útjából.)
Előttem már sokan és sokféleképpen lefestették, milyen
nehézségekkel kellett megküzdenünk, így ezt nem ragoznám tovább. Maradjunk
annyiban, hogy lelki szemeim előtt olykor látni véltem Gollamot, kezében a
gyűrűvel.
 |
| Forrás: https://weightnomoredietcenter.com/do-you-suffer-from-shiny-object-syndrome/ |
És a másik állandó beszédtéma: az új helyszín, ami tetszett
is, meg nem is. Mert valóban szép a környezet, és talán egyszerűbb volt
megközelíteni a standokat, de így minden és mindenki túl távolra került,
túlságosan egybefolyt a hömpölygő tömeg arca, úgyhogy biztosan lemaradtam jó
beszélgetésekről és örömteli találkozásokról.
Szerencsére nem az összesről! Volt, akivel csak lelkes
integetésre futotta, volt, akivel sikerült váltani néhány szót. Például
Rácz-Stefán Tibivel – vele még közös kép is készült, itt fellelhető: https://diohejbanblog.blogspot.com/2019/06/konyvhet-2019.html?spref=fb&fbclid=IwAR1JQ520myyLdQtuPPBA9NyZSZBSxFFQHe5ypv88UKqAF5bN5YFF_5X4DtM
(Ezúton is köszi érte Manninak!)
Meg persze Eszes Ritával, aki mostanra az állandó partner in
crime számomra, bár ezúttal elfelejtettünk fényképezkedni, úgyhogy bizonyíték
híján el kell hinnetek nekünk, hogy szokás szerint hosszas beszélgetésbe merültünk.
Sok a terveznivaló és persze lassan, de biztosan alakulnak a közös projektek,
így bárhol és bármikor felfedezhettek minket, ahogy a fejünket összedugva
forralunk valamit. (Mivel Rita babonás, így nem mondhatok többet, de biztosan
sokan tudtok már a különleges, szilveszteri álmáról…) Itt pedig elérhetőek az
Instagram profiljaink, mindkettőnknél találhatóak közös fotók, ha valaki mégis
hiányolná őket :D
A vásárlás nekem most elmaradt, csak egy vászontáskát
szereztem be a Libri standjánál, mert túl sok olvasatlan, vagy olvasás alatt
álló könyvem van, és megfogadtam, hogy csak akkor szerzek be újabbakat, ha a
jelenlegieknek a végére értem. Egy kötet volt, amit áhítattal csodáltam, és
aminél majdnem elcsábultam, bár az nem is igazán könyv, hanem a frissen
megjelent és meseszép Sandman képregény. El is határoztam, hogy azzal fogom
megjutalmazni magam, ha végre sikerül befejeznem az aktuális kéziratomat.
És igen, a kézirat… Többször szóba került, és szuper
motiváló, amikor sokan érdeklődtök, kíváncsiskodtok, hogyan is állok vele.
Köszönöm az ezzel kapcsolatos kérdéseket, eszméletlen érzés, hogy még egy sort
sem olvashattatok belőle, mégis kíváncsiak vagytok rá, milyen lesz. Ennek
örömére azóta be is fejeztem egy újabb fejezetet. A sztori megállíthatatlanul
robog előre! (Vagy inkább suhan? Ha már léghajók…)
Végezetül, de nem utolsósorban pedig néhány szó arról, amiért
ott jártam szombaton: a dedikálásról. Ez volt az első alkalom, hogy Kozári Dorkával együtt dedikáltunk, és bár nem sokat tudtunk beszélgetni, mert
jöttek-mentek az ismerősök vagy a dedikálásra várók, az eddigi legjobb
hangulatú eseményként marad meg az emlékezetemben.
 |
| Photo by: Rácz-Stefán Tibor |
Nagyon örültem annak a kedves olvasónak, Fanninak, aki
Érints meg és Meghitt pillanatok kötetekkel érkezett. Nem tudom, mindenkitől
sikerült-e begyűjtenie az aláírásokat, de nagyon hősies tőle, hogy végigjárja a
szerzőket. Nekem még a saját példányaimba sem sikerült minden aláírást
begyűjtenem :)
Meg persze extrán drukkolok, hogy a kedves gyógypedagógus
hölgy Gáborkája tovább barátkozzon az olvasással a betűvetők segítségével.
Őszintén remélem, hogy tetszett/tetszeni fog neki a kötet.
A fentebb kiemelteken kívül is köszönöm mindenkinek, aki
eljött, nagyon jól sikerült délután volt, a hőgutát is túléltük, sőt, megúsztuk
a vihart.
Találkozzunk jövőre is! Talán addigra helyreáll a
világ rendje, és visszatérhetünk a Vörösmarty térre. Meg az eső is esni fog.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése