Személyes vélemény a személyes véleményről

 

Előzetes figyelmeztetés:

Senkinek a tyúkszemére nem szándékozom rálépni, ez pontosan csak az, amiről szó lesz: egy vélemény.

Szóval, ha valaki követ a közösségi médiában – bármilyen formában, de főleg Instagramon –, észrevehette, hogy viszonylag sokszor posztolok az olvasmányaimról, vagy a frissen beszerzett könyveimről, viszont csak és kizárólag arról, ami tetszett.

Molyon is azokat a könyveket csillagozom, amik nagyon tetszettek, és amiket biztos, hogy újra előveszek majd.

Gondolkodtam rajta, vajon hogyan jön ez le, és képmutató, esetleg káros dolog-e csak a pozitív olvasmányélményekről beszámolni, aztán arra jutottam, hogy nem érdekel.

Az a típusú ember vagyok, aki szeret lelkesedni. Nagyon.

Ha valami megtetszik, felkelti az érdeklődésemet, ha valamire rákattanok, egy időre az válik a teljes személyiségemmé. Lehet vitatkozni, ez jó-e (nyilván nem :D), de ez a helyzet.

Én is sokáig küzdöttem azzal, hogy felismerjem, mi az, ami örömet szerez, mi az, amivel jó eséllyel nem nyúlok mellé, és a korábbi kudarcaim nyomán még mindig teljes sorokat foglalnak el a könyvespolcaimon azok a könyvek, amiket soha de soha többé nem fogok a kezembe venni, vagy egyáltalán végig sem olvastam.

Viszont nem ezekről akarok beszélni, hanem azokról a könyvekről, amik sokáig velem maradtak, amik elgondolkodtattak, megnevettettek, vagy amiknek egyszerűen csak csodáltam minden szavát, és arra inspiráltak, hogy én is jobban írjak, aktívabban keressem a saját hangomat.

A közösségi médiában is főleg azokat a Bookstagramosokat/BookTube-osokat követem figyelemmel, akik többnyire ajánlanak könyveket, és nem szól minden videójuk mások lehúzásáról. Persze, a képmutatás elkerülése végett: van olyan is, akinek a videóit megnézem annak ellenére, hogy a megtekintései nagyon nagy százalékát ezzel szerzi, sajnos ott megvett magának a humor és a tálalás, ez az egy kivétel… De vissza a lelkesedéshez!

Szeretek hasonló ízlésű embereknél potenciális új kedvenceket felfedezni, és szeretek együtt lelkesedni. Tök jó érzés izgatottan várni, hogy másoknak mik voltak a kedvenc részei az általad szeretett történetben. Nekik is az a karakter volt a kedvencük, mint neked? Ők is ott nevettek vagy sírtak, ahol te? Valahogy az ilyen élmények sokkal többet adnak nekem, mint a lehúzós kritikák.

És mielőtt bárki félreértené ezt, szögezzünk le két dolgot:

1.) Ez a bejegyzés nem sértettségből született. Az én tyúkszememre se lépett rá senki. Nem okoz álmatlan éjszakákat, ha valaki leszólja a kedvenc könyvemet.

2.) Mindenkinek joga van a véleményéhez. Nekem is, ezért írom most ezt.

Valószínűleg azért sem szeretek a negatívumokra koncentrálni, mert pontosan tudom, milyen piszok nehéz összerakni egy jó könyvet. Sőt, őszintén szólva, még egy rosszat is. És amúgy is totál szubjektív az egész. Ha bele is futok negatív kritikákba, általában azt szűröm le belőlük, hogy hohó, hát ez nekem tetszene! Lassú, unalmas, túl sok párbeszéd, túl részletes világépítés, infodumping… Ide vele! :D

Ráadásul nálam például nagyon meghatározó faktor az aktuális hangulatom is. Többször megesett velem, hogy az első 25-50 oldal után félretettem egy könyvet és felé sem néztem hónapokig (vagy tovább). Aztán valamiért újra felvettem, és kedvenc lett. Így jártam például az Ambrózy sorozattal, a Csillagtalan tengerrel és még sok egyébbel. Egyszerűen akkor éppen nem arra volt szükségem, amit ezek a könyvek nyújtani tudtak, de később kiderült, hogy a megfelelő időben fantasztikus élmény volt elmerülni bennük.

Összességében megértem, hogy vannak, akik szeretnék kiadni a frusztrációjukat egy rossz élmény miatt, vagy akár azt is el tudom képzelni, hogy van, aki segítő szándékkal teszi, hogy az őt követőknek támpontot adjon, mit érdemes beszerezniük. Én sosem éreztem belső késztetést semmi ilyesmire, de másképp működünk és ezt el tudom fogadni.

Én csak annyit javasolnék mindenkinek, hogy ha teheti, formáljon saját véleményt. Nem kell szétkürtölnöd a világnak, ha nem akarod. Még csak el sem kell mondanod senkinek, ha nem szeretnéd úgy érezni, hogy védekezned vagy szégyenkezned kell miatta.

Mert ez a legjobb dolog a véleményben: hogy a tiéd.