(N)ők formáltak

A Nemzetközi Nőnap alkalmából szerettem volna emléket állítani azoknak, akik formálták az ízlésemet olvasás (és írás) terén. Ahogy ehhez végiggondoltam az elmúlt kb. huszonöt évet (igen, tudom, ne is mondd…), kirajzolódott egy érdekes minta, és bár semmi tudatosság nem volt a választásaimban ilyen téren, mostanra elmondható, hogy szinte csak női szerzőktől olvasok. És ennek a mai napig egyáltalán nem voltam tudatában.

Szóval kezdjük azokkal, akikről a legkevesebb szó esik, pedig a legnagyobb befolyással bírtak az események alakulására: az iskolai könyvtárosokkal. Edit néni, Ancsi néni, és a drága jó Mariann néni, aki a kezembe adta Lesznai Annát és lebeszélt Proustról – és mindkettőért örökké hálás leszek.

Az én gyerek- és tinédzserkoromban még nem igazán voltak olyan jellegű YA könyvek, mint most, így történhetett, hogy egyszerre olvastam F. H. Burnett és P. L. Travers könyveit, amik inkább gyerekeknek, meg Tolkien és Charlotte Brontë regényeit, amik inkább idősebb korosztálynak szólnak. Bár többeket ismerek, akik ugyanabban az időszakban olvasták A gyűrűk urát, de engem konkrétan leszidott érte a magyartanárom, mondván, az nem nekem való.

Itt azért még előnyben voltak a női szerzők, aztán egyszer csak átbillent a mérleg, ahogy tovább kalandoztam a fantasy irányába és megismerkedtem Neil Gaimannel, vagy, ahogy faltam a klasszikusokat, ahol a férfiak erősen felülreprezentáltak. Ekkoriban a kedvenceim Victor Hugo, Stendhal, Dosztojevszkij és Bulgakov voltak (jó-jó, meg a guilty pleasure ifjabbik Dumas…), és egy időre szinte teljesen megrekedtem ebben a körben.

Az áttörést talán az Alkonyat, talán Maggie Stiefvater Shiver könyve hozta el, vagy a kettő együtt, ahogyan felvillantottak egy sokkal frissebb hangot, egy ismerősebb – női – nézőpontot, és ahogy gombamód szaporodni kezdtek ezek a könyvek, engem is vitt magával a lendület. Csodálkozva figyeltem, hogy kibontakozik ez az érdekes jelenség, és egyszer csak az olvasó- és kívánságlistámon túlsúlyba kerülnek a női szerzők és mindegyiküktől valami mást kaptam.

Izgalmas, egyedi stílust Maggie-től.

Húsbavágóan eleven karaktereket Rainbow Rowelltől.

Aprólékos világépítést Leigh Bardugótól, vagy még inkább S. A. Chakrabortytól.

És a sort még hosszasan folytathatnám, humorral, ötletességgel, más kultúrák bemutatásával, belevaló és esendő hősnőkkel, alapos háttértudással – mindent megkaptam, amire csak egy jó könyvtől szükségem lehet.

Mostanra kiismertem az ízlésemet, és bár az sosem volt kitétel, hogy a szerző nő legyen, valahogy mégis mindig így alakul. Talán azért, mert a piedesztálra emelt, „komoly” férfi szerzők túl sokáig szorították ki őket a palettáról, talán csak azért, mert a női szerzők történeteit jobban átérzem, megértem és inspirálódok általuk.

Akárhogy is, hálás köszönetem a csodás (női) szerzőknek, a türelmes könyvtárosoknak, és persze a többi olvasónak, akikkel együtt osztozunk ezeken az élményeken. Legyen csodás napotok, és emlékezzetek rá, hogy a ti történetetek is számít, sőt, megváltoztathatja valaki más életét!